Közösen egy jobb világért!

Az olimpia nem csupán egy verseny – hanem egy életre szóló tapasztalat, amely mélyen beépül az ember személyiségébe, és a civil életben is folyamatosan jelen van. Ezt az élményt osztja meg egykori válogatott vízilabdázó, aki ma már a Civil út Alapítvány kuratóriumi elnökeként segít közösségeket nap mint nap.

Az első olimpiai részvétel: egy álom beteljesülése

Vári Attila neve összeforrt a magyar vízilabda aranykorával. Kétszeres olimpiai bajnok (2000, Sydney és 2004, Athén), világ- és Európa-bajnoki érmes, a magyar válogatott oszlopos tagja volt az ezredforduló idején. Kiemelkedő sportolói pályafutása után a közéletben és a civil szférában is aktív szerepet vállalt: jelenleg a Civil Út Alapítványon keresztül segíti a közösségeket és a rászorulókat.

„Számomra a legmeghatározóbb élmény az volt, amikor először kijutottam az olimpiára, és testközelből élhettem át az eseményt – nem nézőként, hanem sportolóként, a nemzeti mezben, az országomat képviselve. Ez olyan megtiszteltetés, amit szavakkal nehéz visszaadni. Már gyerekkori álmaimban is ott volt ez a cél, és amikor végre megvalósult, az hatalmas érzelmi töltetet adott.”

A sportoló elmondása szerint az élményt még különlegesebbé tette a szurkolók szeretete:

„Az összes mérkőzésünk alatt éreztük, hogy mögöttünk áll az egész ország. A kijutás sem volt egyszerű, de az a támogatás, amit kaptunk, felejthetetlen. Ez az élmény azóta is elkísér a mindennapokban. Bárhová megyek idősebb fejjel, újra és újra találkozom azokkal, akik akkor velünk voltak, és ma is szeretettel emlékeznek. Ez olyan erőt ad, amit a civil életben is újra lehet élni – nehéz pillanatokban is ebből merítek.”

Alázat, tisztelet, közösség – ezek visznek előre

A sportolói múlt tanulságairól szólva gyorsan kiderült, milyen alapelvek vezérlik ma is a munkáját.

„A legfontosabb, amit a vízilabdán és az olimpiai felkészülésen keresztül megtanultam, az az alázat és tisztelet. Az ellenfelek, a csapattársak, az edzők, a tanárok és a szakemberek felé. Ha nem tiszteljük őket, nem is várhatunk tőlük semmit. Ez az értékrend adja meg a lehetőségét annak, hogy közösségként működjünk együtt – ez a Civil út Alapítvány munkájában is kulcsfontosságú.”

„Sikeres sportpályafutása után az alapítványi munkában találta meg a kiteljesedést. Küldetésének tekinti a közösségépítést, és fontos számára, hogy a fiatalabb korosztály megtapasztalja az összetartozás erejét.

„A civil szférában is csak közösen, több ember munkájával, szakmai tudásával lehet igazán jót tenni. Mi is rengeteget kapunk szeretetből – ezt próbáljuk energiává alakítani, és koncentrálni a következő feladatokra. Azoknak dolgozunk, akiknek valóban szüksége van segítségre.”

Üzenet a fiataloknak: Az olimpizmus nem csak a sporté

Az olimpiai világnapon különösen fontos megérteni, hogy mit is jelent az olimpizmus ma.

„Az olimpizmus nem csak a sportról szól. Benne van a mindennapi élet, a kultúra, az oktatás és az életmód is. Szilárd alapokon nyugszik, és példát mutat arra, hogyan lehet egészséges, jó szellemiségű felnőtté válni. Ha valaki alázattal és tisztelettel végzi a dolgát – akár a tanulás, akár a munka terén –, és komolyan veszi a saját fejlődését, akkor bármit is csinál, értéket fog teremteni. Az olimpizmus ezt az értékrendet közvetíti – és ha ezt sikerül beépíteni az életünkbe, akkor nem csak sportolóként, de emberként is nyertesek lehetünk.”

 

Vári Attila – Kétszeres olimpiai bajnok, közösségi vezető, a sport elkötelezett nagykövete

Vári Attila a magyar vízilabdasport egyik meghatározó alakja, aki kétszeres olimpiai bajnokként (2000 – Sydney, 2004 – Athén) örökre beírta nevét a nemzeti sporttörténelembe. Pályafutása során tagja volt annak a legendás válogatottnak, amely a 2000-es évek elején uralta a világ vízilabdáját. Technikás, intelligens játékosként nemcsak a medencében, hanem azon kívül is vezéregyéniség volt. Olimpiai sikerei mellett világ- és Európa-bajnoki címet is szerzett.

A sportpályafutás befejezését követően sem szakadt el sem a vízilabdától, sem a közösségi szolgálattól. Vezetőként és szervezőként dolgozott a Magyar Vízilabda Szövetség elnökeként, majd a Magyar Olimpiai Bizottság alelnökeként, ahol a sportolók érdekképviseletét és a magyar sport jövőjének építését is szívügyének tekintette.

Ma a Civil út Alapítvány kuratóriumi elnökeként azon dolgozik, hogy a sportban megtanult értékeket – az alázatot, a közösség erejét és az elhivatottságot – a civil szférában is kamatoztassa. Különösen fontos számára a hátrányos helyzetű közösségek támogatása, a fiatalok ösztönzése, és az egészséges életmód népszerűsítése.

Vári Attila példája azt mutatja, hogy az élsportban megszerzett tapasztalatok és emberi értékek a civil életben is komoly erőt és iránytűt jelenthetnek.

 

 

 

 

 

Zenére festettek és alkottak a Down-szindrómával érintett gyermekek – Különleges eseménynek adott otthont a Magyar Nemzeti Galéria, amelyen a Civil út Alapítvány és a Down Alapítvány együtt szervezett programot fogyatékossággal élő gyermeket nevelő családok részére, június 12-én. A kezdeményezés Nagy Zsuzsanna, a köztársasági elnök felesége ötlete alapján jött létre, melynek célja, hogy a különösen nagy terhet viselő szülők kikapcsolódáshoz, kultúrához jussanak, ami alatt gyermekeik hasznosan töltik el idejüket.

Színes festményekkel és izgalmas élményekkel fogadták a tárlatvezetésről visszaérkező szüleiket azok a fogyatékossággal élő gyermekek, akik a Magyar Nemzeti Galéria vendégei voltak nemrég. A Sándor-palota felkérésére a Civil út Alapítvány szervezésében valósult meg a tartósan beteg gyermeket nevelő családok támogatását szolgáló program, melyben első alkalmával a Down Alapítvánnyal működött közre.

A programon Zsuzsanna asszony személyesen vett részt, hiszen családterapeutaként és mentálhigiéniás szakemberként fontosnak tartotta, hogy a kezdeményezés elindulását és lebonyolítását is végigkísérje. Elkísérte a szülőket a tárlatvezetésre, majd megtekintette a gyermekek alkotásait, és elbeszélgetett velük az élményeikről. A fiatalok örömmel osztották meg vele a múzeumpedagógiai foglalkozáson szerzett tapasztalataikat.

„Számomra fontos volt, hogy ebben az új szerepben is folytathassam azt a munkát, amit eddig is végeztem: támogatni azokat a családokat, ahol valamilyen nehézséggel – például egy tartósan beteg vagy hátrányos helyzetű gyermek nevelésével – küzdenek. Terapeutaként rendszerszemléletben gondolkodom, vagyis az egész családot figyelembe véve próbáljuk megérteni a problémákat és támogatást nyújtani. A következő években is azon fogok dolgozni, hogy elérjem ezeket a családokat, hogy megszólíthassam, bátoríthassam és megerősítsem őket. Hiszem, hogy van élet a nehézségeken túl is.” – nyilatkozta Zsuzsanna asszony.

Vári Attila, a Civil út Alapítvány kuratóriumi elnöke kiemelte: apaként tudja, a szülő mindig a legjobbat szeretné adni gyermekének.

„Nagy öröm számomra, hogy önfeledten alkotó, mosolygós gyermekekkel töltöttük meg a Magyar Nemzeti Galéria egy különtermét. A mi feladatunk most az volt, hogy gyermekeik mellett a legnagyobb terhet viselő szülőket támogassuk és segítsük. Az alapítványnál hiszünk abban, hogy közösen könnyebbé tudjuk tenni egymás boldogulását. Bízunk benne, hogy ez csak az első lépés a közös úton. A jövőben azon fogunk dolgozni, hogy minél több együttműködő partnerrel közösen valósítsuk meg ezt a példaértékű programot, egyre több családhoz eljuttatva a támogatást.” – nyilatkozta a kétszeres olimpiai bajnok.

Vigh Annamária, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese azokat a múzeumokat tartja korszerű intézményeknek, melyek nem csak irányelvekben, működésükben is nyitottak és befogadók.

„A Magyar Nemzeti Galériában nagy örömmel fogadtuk Zsuzsa asszony kezdeményezését, hogy a Down Alapítvány és a Civil út Alapítvány közös rendezvényének otthont adhassunk. A korszerű múzeumok küldetése, hogy nyitott legyen a legkülönbözőbb társadalmi csoportok számára, köztük a fogyatékossággal élő személyeknek is. Közös felelősségünk, hogy mindenki számára élményt és kikapcsolódást nyújthassunk.” – fogalmazott Vigh Annamária.

A rendezvény sikerét jól mutatta, hogy a gyermekek bizalommal fordultak a pedagógusokhoz, míg a szülők nyugodt szívvel bízták rájuk gyermekeiket, és önfeledten élvezték a múzeum nyújtotta élményt. A gyermekek festményei méltó lenyomatai voltak annak az időnek, amely külön, mégis teljes biztonságban, tartalmasan telt számukra.

 

 

 

 

Zenei producerek, dalszerzők, énekesek, dobosok és gitárosok a szakma legjobbjaiból, és egy maroknyi, elképesztően tehetséges, a világra nyitott fiatal, akik különbözőségük ellenére sem adják fel álmaikat. Megrendezték a Civil út Alapítvány nagysikerű fogyatékosügyi tehetségkutató, tehetséggondozó programjának első nyári alkotótáborát. A Varázsceruza – Hagyj nyomot a világban Pásztor Annával mentorprogram öt napra a Római-partra tette át székhelyét, ahol kibővült csapattal, a természet közelségében, kiszakadva a város zajából, teljes elvonulásban folyt a lázas munka.

A szokásostól eltérő, tabukat döntő formában indított tehetségkutatót 2 éve a Civil út Alapítvány, amelynek fogyatékossággal élő, látássérült mentoráltjai a zenei élmény mellett valódi értékekkel és új látásmóddal ajándékozták meg a közönséget. A kezdeményezés célja az volt, hogy egyenlő esélyt teremtsen a tehetség számára a kultúrában. A zenében nincs fogyatékosság, csak zenész, közönség és közös élmény.

A Varázsceruza – Hagyj nyomot a világban Pásztor Annával második évada után, egy különleges nyári dalszerző táborral támogatta a programban résztvevők további fejlődését. A projekt állandó zenészei, Pásztor Anna, Szebényi Dániel (vezető zenei producer) és Farkas Roland (Wolfie) a Punnany Massif alapítója mellett, Anna testvére, Pásztor Sámuel segítette intenzíven zenei producerként a csapatot, akikhez olyan kiváló szakamberek csatlakoztak az elmúlt napokban, mint Gerendás Ruben, Szepesi Mátyás, Agócs Marci és az Aurevoir zenekar néhány tagja, Köteles Leander és a neves producer testvérpár, Usztics Dániel és Usztics „Pepe” Péter, valamint Puchner Benedek, akikkel a hét végére elképesztő feat-eket kreáltak a növendékek. A dalokat ősszel hallhatja végleges formában a közönség, amelyekből EP is készül.

 

Szalai Balázs, Budai Emil, a Hangadók zenekar és a Kovács testvérek, Cintia és Dzsenifer újra lehetőséget kaptak a fejlődésre olyan inspiráló foglalkozások keretében, mint a közös szövegírás és dalszerzés, dob workshop, ének workshop vagy a színpadi mozgás és jelenlét. De például drámapedagógia foglalkozások, önismereti drámajátékok is színesítették a programot.

„Szerintem ez elképesztő lehetőség egy kezdőnek, olyan zenészek jönnek házhoz, akiktől kincseket lehet elcsenni, közös dalok születnek, én is bármikor feat-elnék ebből a csapatból bárkivel. Ha engem egy ilyenbe elhívnak, visítva háromszor sorba állok! Emillel, Wolfie-val és a tesómmal, Simivel született egy feat, a csajokkal, Dzsenivel es Cintivel pedig a daluk szövegét és dallamát alkottuk közösen. Régóta várok arra, hogy Wolfie-val egy zenei projektben együtt dolgozhassunk. Mindannyian azért jöttünk, hogy valami jót hozzunk létre, és ez érződik az elkészült dalokon is. Nagyon izgalmas, színesedik mindenki repertoárja – videoklipek, profi producerek által hangszerelt számok, szép kis szakmai kezdőcsomagok gyűlnek. Egy csoda buborék ez az egész, arra kértem a résztvevő növendékeket, hogy éljenek meg minden pillanatot, mert rengeteg dolgot kaphatnak ebben a pár napban, mind szakmailag, mind inspirációban, és lelkileg is. Gyönyörűséges lélek-adományozás volt az elmúlt időszak oda-vissza mindenkinek. Azt csinálhatják, amit a legjobban szeretnek, zenélhetnek, és mi ezen az úton fogjuk a kezüket! Nagyon szépen integrálódtak, és ebben a támogató, alkotó közegben megtörtént az a fajta lelazulás is, ami ahhoz kell, hogy igazán értékes dolgok szülessenek. Nagyon büszke vagyok mindenkire, és annál nincs jobb érzés, ha az ember úgy megy haza a nap végén, hogy tovább adhatja a zenébe vetett hitét valaki másnak” – mondta el Pásztor Anna, a program arca, az Anna and the Barbies énekes-dalszerzője.