Közösen egy jobb világért!

A kánikula sem tudta elvenni a résztvevők lelkesedését a Rendvédelmi és Honvédelmi Nyugdíjasok III. Bűn- és Balesetmegelőzési vetélkedőjén, amelyet idén is jó hangulat, közösségi élmény és értékes tudásmegosztás jellemzett.

A program különlegessége, hogy a versenyzők unokáikkal együtt vettek részt a megmérettetésen Szolnokon, a Reptár területén. Tíz csapat mérte össze tudását tíz állomáson, ahol egészségügyi, közlekedési és bűnmegelőzési feladatok várták őket. A résztvevők nemcsak Szolnok megyéből érkeztek: rendőrök, katonák, polgárőrök és más megyék képviselői is csatlakoztak az eseményhez.

A vetélkedőt Szolnok Megyei Jogú Város polgármestere, Győrfi Mihály nyitotta meg, kiemelve: az ilyen rendezvények minden résztvevője győztes, hiszen a tudás és a közösségi élmény a legnagyobb nyereség. A versenyzőket a rendőrség részéről Széman János r. ezredes, gazdasági rendőr-főkapitány-helyettes köszöntötte.

A nap nemcsak a feladatokról, hanem az elismerésekről is szólt. Dr. Havasi Zoltán ny. dandártábornok, a Veterán Rendőrök Országos Szövetségének elnöke elismerést adott át Fekete Miklós ny. ezredesnek, a vetélkedő egyik szervezőjének, és bejelentette, hogy Dr. Lukács Gusztáv, az esemény másik szervezője, szervezetének alelnöke lett. Több csapat különdíjban is részesült, amelyeket többek között Esküdt Lajos ny. ezredes, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetségének elnöke adott át.

A rendezvény hangulatát tovább színesítette Váczi József abonyi solymász bemutatója, aki családjával két sólymot és egy baglyot is elhozott a résztvevőknek.

A biztonságos lebonyolításról a Szolnok Városi Polgárőr Egyesület két tagja gondoskodott, segítve a parkolást és a rendezvény gördülékeny működését.

A nap végén minden résztvevő ajándékkal térhetett haza: a Gondosóra, a Civil út Alapítvány és a MESZK támogatásának köszönhetően senki sem távozott üres kézzel – és annál több élménnyel.

A Civil út Alapítvány részt vett a MÁÉSZ Központi Eseményén, a Fővárosi Törvényszéken megrendezett Családi Életmód Napon Budapesten.

Az esemény középpontjában az egészséges életmód, a prevenció és a családi, közösségi értékek erősítése állt. Az Alapítvány számára kiemelten fontos ezeknek az értékeknek a támogatása, ezért örömmel csatlakozott a programhoz.

A rendezvény jó alkalmat teremtett a szemléletformálásra és arra, hogy a résztvevők közösen hívják fel a figyelmet az egészségmegőrzés és a tudatos életvitel jelentőségére.

A fogyatékossággal élő emberek önrendelkezéséről és döntési szabadságáról rendezett konferenciát az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, ahol kiemelt együttműködő partnerünk, az ÉFOÉSZ is bemutatta tapasztalatait. A szakmai előadások mellett különösen nagy hatást gyakoroltak a résztvevőkre azok a személyes történetek, amelyek megmutatták, mit jelent a gyakorlatban az önálló élethez való jog.

A konferencia egyik központi témája a fogyatékssággal élő személyek önrendelkezése és döntési szabadsága volt. A kérdésről két veszprémi önérvényesítő, Kalányos György ésIván Zoltán osztotta meg saját tapasztalatait. Történetük jól példázza, hogy az önrendelkezés nem csupán egy elméleti fogalom, hanem a mindennapi élet minőségét meghatározó alapvető feltétel.

„Az intézményben majdnem kétszáz ember élt, egy szobán pedig átlagosan hatan osztoztunk” – idézték fel korábbi élethelyzetüket. Az intézményi lét szigorú szabályokhoz kötődött: a napi rutin nagy részét mások határozták meg, kevés lehetőség volt az egyéni döntésekre.

„Szigorú házirend volt. Azt kellett csinálni, amit a gondozók mondtak. Nem dönthettünk semmiben” – fogalmaztak.

Életük jelentős fordulatot vett, amikor hárman költözhettek be egy tapolcai albérletbe, melyben mindannyiuk számára külön szoba jutott. 60 órás képzésen tanulták meg, hogyan kell önállóan ellátniuk magukat, kitakarítani, bevásárolni és felelősséget vállalni saját döntéseikért. Az új környezet kezdetben szokatlan volt számukra, olyannyira, hogy az első időszakban továbbra is együtt aludtak egy szobában. Közel egy évre volt szükség ahhoz, hogy teljesen hozzászokjanak az önállóbb életformához.

A támogatott lakhatás azonban nem pusztán a lakókörnyezet megváltozását jelentette, hanem a döntési szabadság megélését is.

„A támogatott lakhatás azt jelenti, hogy szinte önállóan élünk. Éppen annyi segítséget kapunk a segítőnktől, amennyit kérünk, annál nem többet. Mi döntünk a mindennapi életünkről: hogy hová megyünk munka után, mit csinálunk, vagy mit szeretnénk enni.”

Az évek során mindketten bizonyították, hogy a megfelelő támogatás mellett képesek teljes és önálló életet élni.

Kalányos György ma már egyedül él, és egy autóipari beszállító cégnél dolgozik, ahol Mercedes-járművekhez gyártanak alkatrészeket. Munkájában csoportvezetői feladatokat lát el, jelenleg tizenöt munkatárs munkáját koordinálja.

Iván Zoltán szintén önálló életet él. Egy szőnyegszövő műhelyben dolgozik, ahol nemcsak a termelésben vesz részt, hanem vezetői feladatokat is ellát. Két munkatárs munkáját irányítja, ő kezeli a megrendeléseket, és a kiszállítások szervezéséért is felel.

Történetük egyértelműen bizonyítja, hogy a fogyatékossággal élő emberek megfelelő támogatás mellett képesek önálló döntéseket hozni, felelősséget vállalni, dolgozni, vezetői szerepet betölteni és aktív tagjai lenni közösségeiknek.

A konferencia egyik legfontosabb üzenete éppen ez volt: az önrendelkezés nem kiváltság, hanem minden embert megillető alapvető jog. Az ehhez vezető út pedig nem a helyettesítő döntésekben, hanem a támogatott döntéshozatalban, az önállóság fejlesztésében és az egyéni képességek kibontakoztatásában rejlik.

Kalányos György és Iván Zoltán története emlékeztet arra, hogy amikor lehetőséget kapnak az emberek saját életük alakítására, nemcsak önállóbbá válnak, hanem közösségeik és munkahelyeik értékes, aktív szereplőivé is.