A felnőtt korában látásától megfosztott Norbi sosem adná fel az álmait

Pintér Norbertnek néhány évvel ezelőtt kellett újraterveznie az egész életét. Egy szemműtét következtében vesztette el a látását. Miért pont ő? Ezt a kérdést tette fel Norbi is, hiszen egész életében a látására támaszkodott.

Festett, tetovált, pedagógusként dolgozott és zenélt. Norbit a szemműtét nem várt eredménye teljesen padlóra küldte, de egy ponton úgy döntött, újrakezdi. Nem engedte, hogy a hite elhagyja, folytatta a zenélést, és új kapuk nyíltak meg előtte. Így lehet, hogy ő is részt vesz a Varázsceruza – Hagyj nyomot a világban Pásztor Annával tehetséggondozó, mentorprogramban, és március 13-án felléphet társaival a Magyar Zene Házában.

„Ez egy nagyon jó alkalom, hogy megmutassuk magunkat. Az emberek láthatják, hogy annak ellenére, hogy fogyatékkal élők vagyunk, zenei téren mit tudunk nyújtani. Mindezen túl szemléletformáló az egész program, amire nagy szüksége van a társadalomnak, mert sokszor hiába van meg a segítő szándék, az emberek félnek, és nem tudják, hogyan viselkedjenek.” – mondta Norbi, és hozzátette, nagyon várja már, hogy a színpadon is bemutassák, min dolgoztak a csapattal az elmúlt három hónapban.

„Ugyan rengeteget kaptunk ettől a programtól, zeneileg és emberileg, de azt mindenki tudja, hogy három hónap alatt túl nagy fejlődést nem lehet elérni. Annak viszont nagyon örülök, hogy szélesebb körben meg tudtuk mutatni magunkat. Annától, Danitól és mindenkitől a programban sok-sok támogatást kaptunk. Reméljük, hogy ezután is adódnak majd olyan lehetőségek, amelyekkel élni tudunk.” – tette hozzá.

Norbi arra buzdítja azokat, akiket hasonló hátráltató tényező ért az életben, hogy ne adja fel a küzdelmet.

„Nem látóként is folytattam a zenélést. Olyan nehézségek jöttek szembe, amiket meg kellett tudni oldani. Meg kellett tanulnom teljesen vakon megszólaltatni a hangszeremet. Vannak rajta bizonyos technikai dolgok, mindenféle tekerentyűk, amiket eleinte nem volt könnyű kezelni. A színpadi szereplést úgy oldom meg, hogy van egy kis szőnyeg a lábam alatt, amiből tudom, hogy meddig tart a mozgásterem. Ha a szőnyegről lelépek, akkor leesek a színpadról. Sokkal boldogabb életet tudok élni így, mintha feladtam volna.” – zárta.