Dodonak régen dédelgetett álmát váltotta valóra a Varázsceruza

Dodonak régen dédelgetett álmát váltotta valóra a Varázsceruza

Cserfes, vidám, minden érdekli és imád kommunikálni. A 18 éves Madaras Dorottya egy betegség miatt kényszerült kerekesszékbe, ami egy cseppet sem befolyásolja őt abban, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából és az életből.

Szeret zenélni, szenvedélye a színház és szíve csücske a népzene. Dodo üde színfoltja a Varázsceruza – Hagyj nyomot a világban Pásztor Annával tehetséggondozó mentorprogramjának, amelyik a közelgő fellépéssel a Magyar Zene Házában a vége felé közeleg. Életre szóló élményekre és szétszakíthatatlan barátságokra tett szert az elmúlt három hónap alatt. Pásztor Anna a legtitkosabb színpadi és előadói fortélyokra tanította meg, ami egész élete során elkíséri majd. Szebényi Dani segített a legtöbbet kihozni belőle és a hangjából, időt és energiát nem sajnálva saját zenei projektjei mellett támogatva Dodót, Cintiát, Dzsenifert és Norbit. A mentorprogram habján a cseresznye pedig az volt számára, hogy találkozhatott a népzene koronázatlan királynőjével, példaképével, Palya Beával.

„Számomra ez egy nagy utazás! Érzelmi fent és lent – folyton váltja egymást, tehát nagyon intenzív, de egy cseppet sem bánom. Aki művészettel foglalkozik, többet nem is kívánhat magának, hiszen ebből tanulunk és tudunk építkezni a jövőben.” – kezdte Dodo, aki teljes erőbedobással a Varázsceruza programjára koncentrál, mivel komoly tervei vannak. Az álma, hogy egy saját népzenei albumot adjon ki.

„Gyerekkorom óta erre az élményre vártam, amit ez a program nyújt. Nem volt más választásom, mindent félretettem az életemben, és prioritásként kezelem. Bátran mondhatom, hogy megérte, mert remek csapattal zenélünk együtt, és rengeteget tanultam a közös alkotói folyamatból, amiért nagyon hálás vagyok.” – egészítette ki. Dodo az egész program alatt könnyen megtalálta a közös hangot a többiekkel, de a legszorosabb barátságot Norbival sikerült kialakítania. Zeneileg inspirálják egymást, és most már igaz barátokként tekintenek a másikra.

„Bízom benne, hogy a jövőben is tudunk együtt zenélni, ami viszont biztos, hogy az itt tanultakat más művészeti ágakba is be fogom ágyazni.” – ígérte.