Rasovszky Kristóffal parasportolt a Civilút Csapata

A mozgás öröme közös, a sport mindenkié – tapasztalta meg óvodástól egyetemistáig több ezer fiatal február 22-én a Magyar Parasport Napján. Civil szervezetként alapítványunk is csatlakozott a Fodisz programjához, így esett meg, hogy a Közszolgálati Egyetem sportcsarnokában ülőröplabdáztunk a nemrég Dohában aranyérmet nyert Rasovszky Kristóffal és Konkoly Zsófi paralimpiai rekorder úszóval.

A Magyar Parasport Napja éppen erre irányítja a figyelmet: a sport közös egység, mely ép és fogyatékkal élők számára ugyanazt a motivációt és élményt nyújtja. Rasovszky Kristóf a kezdeményezés nagyköveteként alapítványunknak arról a közös célról beszélt, hogy megtaláljuk a módját, miként segítsük feloldani a társadalomban azokat az előítéleteket, melyek a nehezítettséggel élőket sújtja.

„Fontos az elfogadás, ezek a találkozások arra is jók, hogy az épek és parasportolók megtalálják az összhangot és együtt tudjanak élni. A Magyar Parasport Napja nagyon jó kezdeményezés, mert azt is meg tudjuk mutatni a fogyatékossággal élőknek, hogy milyen sportolási lehetőségeik vannak. Az épeknek pedig itt most lehetőségük van kipróbálni magukat parasportolóként, így megtapasztalhatják, hogy nagyon komoly teljesítmény az, amit ők nyújtanak." – emelte ki az úszó, és bevallotta, számára is vannak még félelmek, amelyekkel meg kell birkóznia.

„Az ülőröplabdát biztosan ki fogom próbálni! A tollaslabdán még gondolkodom, attól egy kicsit félek, hogy egyszerre a kerekesszéket is irányítani kell és a játékra is koncentráljak." – mondta, és ezzel együtt hozzátette, hogy a sportsikerek önbizalmat adnak a fogyatékkal élőknek, nemkülönben az ép sportolóknak is. Kristóf tehát mindenkit sportolásra buzdít.

Az Inkluzív Sportnapon különböző parasportokban próbálhatták ki magukat a résztvevők és játszhattak egymással barátságos meccseket ülőröplabdában, kerekesszékes tollasban, vaksakkban, vak asztali teniszben és a bocsa golyósportban. Az aznapi adatok szerint országszerte 522 oktatási intézmény és sportegyesület regisztrált a Fodisz rendszerében, jelezvén, hogy szerveznek vagy csatlakoznak valamely sporteseményhez, melynek célja az edukációs, a szemléletformálás és nem utolsó sorban a szórakozás, a közös időtöltés.

A Civilút Alapítvány a sport, az idősek és a családok mellett kiemelten foglalkozik a fogyatékosüggyel, éppen ezért örömmel vett részt február 22-én a játékokban, amely feltöltődést jelentett a csapat minden tagjának. Olyan is akadt közöttünk, aki új szenvedélyre lelt a tollaslabda pályán, de egyöntetűen mindnyájunknak lélekmozgató program volt. Csapatunk kapitánya Lukoviczki Réka volt, akinek hála sokat tanultunk már eddig is az elfogadásról, és arról, hogy nyitottsággal és egy kis bátorsággal milyen könnyen dönthetünk le falakat magunk körül.

„Mindegy, hogy ép vagy fogyatékkal élő emberről beszélünk, a mozgás összeköt bennünket, a mozgás mindenkié. A kollégáim számára természetesen nem új terep a fogyatékosügy, de öröm volt látni, hogy jó élményként élik meg a parasportok adta új kihívásokat.” – tette hozzá Réka, aki 21 évesen autóbalesetben vesztette el a lábát.

Természetesen a Magyar Paralimpiai Bizottság és a Fodisz elnöke, Szabó László személyesen is jelent volt a sportnapon, ráadásul nem volt rest a zakóját kispadon hagyni, és csatlakozni az ülőröpisek csapatához.

„A Magyar Parasport Napja valójában a lelki és a szellemi akadálymentesítésről szól. Ezen a napon segítünk legombolni azokat az esetleges akadályokat, amelyek az emberekben fellelhetők a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban.” – mondta el korábbi sajtótájékoztatón.

A Magyar Parasport Napját minden évben február 22-én ünnepeljük, a dátum választása szimbolikus, hiszen ezen a napon, 1970-ben alakult meg a Mozgásgátoltak Halassy Olivér Sport Clubja, a Mozgásjavító Intézmény falai között. A mai magyar parasport kialakulásában döntő jelentőségű volt, hogy az első, intézményesített sportszervezetet olyan legendák alapították meg, mint Tauber Zoltán, hazánk első paralimpiai bajnoka, Fejes András, aki az első magyar paralimpiai érmet nyerte, és a Mozgásjavító tanárai, diákjai. A klub a névválasztásával a legendás vízilabdázó és úszó előtt tisztelgett, aki lábamputáltként az épek között lett olimpiai bajnok 1932-ben és 1936-ban.