A véradás olyan önkéntes vállalás, amellyel rászoruló betegeket segíthetünk.
A vérvétel és a véradás kérdése már az ókori embereket is foglalkoztatta. A középkorban elsősorban a vérvételre tekintettek úgy, mint a gyógyítás eszközére. Majd az 1600-as évek elején William Harvey angol orvos közzétette a vérkeringéssel kapcsolatos felfedezéseit. Tudományos módszertan alapján bizonyította, hogy a szív pumpálja a folyamatos körforgásban lévő vért a testben, és mint ilyen, zárt rendszert alkot. Az orvosok ekkor kezdtek foglalkozni a vérátömlesztéssel való gyógyítás lehetőségével. Elsősorban kivérzett betegeket, vérszegényeket, de néha dühöngő őrülteket próbáltak vérrel gyógyítani. Próbálkozásaik azonban kudarccal végződtek.
Hogy miért? Mert akkor még nem ismerték a vércsoportokat. Erre egészen az 1901-ig kellett várni. Karl Landsteiner osztrák orvos ismerte fel, hogy az emberek vére különböző. Három vércsoportot sikerült azonosítania, az A-t, B-t és C-t. (A C vércsoportot később átnevezték 0-ra). A vércsoportrendszerek megismerése lehetővé tette, hogy a véradó és a vért kapó személyek összepárosíthatóak legyenek. A felfedezés lehetővé tette a véradással való gyógyítást.