Súlyos trauma után is boldogok tudtak maradni - Karvai Sándor: Otthonra leltem Anita mellett

Mindketten látássérültként élik az életüket, súlyos lelki traumát kellett feldolgozniuk együtt, nem született közös gyermekük, mégis megtalálták a saját boldogságuk. Karvai Sándor és felesége, Anita példaértékű, ahogy kéz a kézben küzdik le az akadályokat, és találják meg a legapróbb dolgokban is szépséget. Életigenlésük felemelő, közös életük története pedig szívmelengető. A házasság hete alkalmából készítettünk interjút Karvai Sándorral.

Mióta házasok?

Nyáron lesz 8 éve, hogy összekötöttük az életünket, noha sokkal régebbről ismerjük egymást, 2000 óta dolgozunk ugyanannál a cégnél. Kedveltük egymást a kezdetektől, de mindketten más oldalán voltunk akkoriban. Nem szándékosan, de hosszú ideig elkerültük egymást, végül egy találkozás alkalmával minden megváltozott. Anita egy nehéz időszak után jelentette nekem a kiutat a boldogtalanságból.

Ha jól sejtem, egy válásról van szó.

Igen. Ráadásul kettő is, mert mindketten házasok voltunk. Én 19 éves koromig a szüleimmel éltem, utána jött Tündi, aki egy látó hölgy, és összeházasodtunk. Született közös gyermekünk, volt kutya, kocsi, teljes életet éltem. Majd 18 év után a volt feleségem válni akart, ami nagyon megviselt. Ez abban az időben zajlott, amikor vak motorosként Gunniess rekordot döntöttem, 650 köbcentis motorral mentem körbe a Hungaroringen. Tőlem volt hangos a sajtó, az utcán ismeretlenek jöttek oda gratulálni. Állandó rovatom volt a Juventus Rádió reggeli műsorában, ahol napi bölcsességeket osztottam meg. Mert kinek hinnék el az emberek, hogy az élet szép, ha nem egy vak rekordernek, aki bármikor kész viccelődni a saját vakságán? Lett volna okom, hogy kiegyensúlyozott legyek, mégsem találtam a helyem a világban. A nap végén hazamentem, és magányos voltam. Borzasztó nehéz 3 év volt.

Mi jelentette a fordulópontot?

Amikor a kávéautomatánál összefutottam Anitánál, és két percben gyorsan megbeszéltük, kivel mi a helyzet. Mivel rohannom kellett egy megbeszélésre, elkértem a telefonszámát, hogy munka után tudjunk beszélgetni. Mindig szerettem benne, hogy ha esett, ha fújt, ő vidám volt. Ez teljesen felvillanyozott, bármikor találkoztunk.

Mindketten túl voltak egy váláson, ami után az ember sebezhető. Hogyan alakult ki a bizalom?

Az első telefonbeszélgetés után már alig vártam a következőt. Mivel Nógrádból jártam fel a munkahelyemre, minden nap hajnali 3-kor keltem, és csak este értem haza. 8-ra beszéltük meg a hívást, amit alig bírtam kivárni. Persze át beszélgettük az éjszakát, másnap alvás nélkül utaztam újra 200 kilométert.

Ezek szerint ez egyértelmű volt mindkét fél részéről.

Olyannyira, hogy két hónap után összeköltöztünk. Nem volt nagy meglepetés. Már ismertük egymást, közös ismerősök, közös kollégák, és rájöttünk, hogy szeretjük egymást. Nem voltunk gyerekek, tudtuk, hogy mit akarunk, ezért átugrottuk az udvarlási szakaszt. Karácsonykor meg is kértem a kezét, és ő igent mondott. Anita a nyugalmat hozta el az életembe. Most már nem izgulok, ha elkések egy megbeszélésről, boldog és kiegyensúlyozott vagyok mellette. Úgy érzem, megvan mindenem.

Mi mindent jelent még Anita az Ön számára, és ezzel együtt a házasság az élete ezen szakaszában?

Otthonra leltem Anita mellett. Minden körülmények között számíthatunk egymásra. Nincs olyan probléma, amit ne tudnánk megoldani, de ha akad is, megbeszéljük. Ő 37, én 40 éves voltam, amikor összejöttünk, ebben a korban már nem akarja megváltoztatni az ember a másikat, nem is kell. Fontos szerintem, hogy elfogadjuk egymást olyannak, amilyen. Persze mindenkinek vannak dolgai… Például én is rászólok Anitára, ha lassabb, hogy „menjünk már, húzzunk bele”.

Nem titok, hogy Anita is látássérült. Ez nehezíti a mindennapokat, vagy épp, hogy együtt könnyebben élik meg az akadályokat?

Abszolút kiegészítjük egymást. Annak ellenére, hogy vak vagyok, jó a szervező képességem, jól átlátom a dolgokat. Anita gyengén látó, rengeteg mindenben segít nekem, például mindig ott van velem a szemléletformáló órákon. Persze én is kiveszem a részem a dolgokból, akár a konyhában vagy a napi teendőkben.

Mi a hosszú kapcsolat titka?

Odafigyelés, kommunikációs, humor és szeretet mindenek felett.

Hiányzik valami a kapcsolatukból?

Nagyon vágytunk egy gyermekre. Az eljegyzés után rögtön próbálkozni kezdtünk, de nem úgy alakultak a dolgok, ahogy reméltük. Sokat próbálkoztunk, volt inszemináció, beültetés, anyagilag is sokat áldoztunk a dologra, de sajnos nem sikerült. A gyermekáldás nekünk nem adatott meg. Ezt nehéz volt megélni, mert mindketten nehezen fogadjuk el a nemleges válaszokat.

Fel tudják dolgozni?

Én nehezebben éltem meg, mint Anita, de túl vagyunk rajta. Boldogok vagyunk. Ráadásul az elmúlt egy évben nagypapa lettem Ramóna lányomnak köszönhetően. A kis Rozina február 27-én lesz egy éves.

Mit üzen a házasság hetén a fiataloknak?

A fiataloknak és mindenkinek: tanuljunk meg boldogok lenni! Én imádok élni, mindennap egy kincs és újabb felfedezés. Nem látok ugyan, de ajándék, hogy hallok, tudok közlekedni és önálló vagyok. Nem látom, de érzem a bőrömön, hogy gyönyörűen süt a nap. Ösztönösen oda fordulok, ha hallom, hogy női cipő kopog el mellettem és finom a parfümjének az illata. Egy életünk van és nem tudjuk, hogy meddig tart, szerintem elhatározás kérdése, hogyan akarjuk leélni azt. Bátran állíthatom, a boldogság fejben dől el.